|
2014.01.29.
A február a tél utolsó hónapja. Ilyenkor már várjuk a tavaszt, minden szempontból a tavaszvárásra koncentrálódnak a gondolataink. Nem volt ez másképp régen sem.
A tavaszt várva, a természeti megfigyelésekhez kapcsolódva, s a keresztény kultúrkörbe beágyazódva több népi hiedelem alakult ki és terjedt el, melyek egy része valamelyest még mindig él az emberek gondolatvilágában, szokásaiban.
Február 2-a Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. A templomokban ezen a napon szentelik a gyertyát, melynek a keresztény ember életében, ünnepekhez kötődő szokásaiban kiemelt szerepe van. Európában a gyertyaszentelés szokása a XII. század folyamán terjedt el. A szentelt gyertya Krisztust jelképezi. Nagyobb ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor ezt a gyertyát gyújtották meg.
Ismert időjárás-jóslás is kötődik ehhez a naphoz. Ha süt a nap, a medve előjőve barlangjából meglátja az árnyékát, ezért visszamegy, és még hosszú lesz a tél. Ha viszont rossz idő van, nem tart már sokáig a hideg.
Február 19-e Zsuzsanna napja. A hiedelmek szerint ekkor szólal meg a pacsirta, melynek éneke a tavasz közeledtére utal.
Február 24-e Mátyás napja. Szent Mátyás a tizenkettedik apostola Jézusnak, vértanúhalálát lefejezés útján nyerte el, ezért szokták bárddal, vagy szekercével ábrázolni.
Azt tartják, ha hideg az idő, Mátyás bárdjával feltöri a jeget, ha viszont nem talál, akkor csinál. A jégtöréshez kapcsolódik a következő mondás is: „Tapogatva jár, mint Mátyás után a róka a jégen.”
Magyarország egyes vidékein úgy tartják, hogy Mátyás a névnapján sípokat ad a madaraknak, hogy azok ismét elkezdjék az éneklést.
Ezek a népi hiedelmek, népi bölcsességek hosszú évszázadok megfigyelésein alapulnak, talán a mai felgyorsult, rohanó világunkban is érdemes rájuk figyelnünk.
Csáfordi Dénes
|
|
